A kígyó visszatér

2011 július 25. | Szerző: Fóti Péter |

Felőlem lehet Zöld Mamba, Zöld Rambo de akár Zöld Szamba is, az biztos, hogy majd besz@rtam.

Az egész ott kezdődött ahol a történeteim szoktak: éhes voltam…

A vacsora kevés, illetve lehetne repetázni, de ebből a kajából két tányér bőven elég. Szüleim mondták mindig kiskoromban, hogy aki éhes nem válogat – csoda, hogy felnőttem, ráadásul ilyen magasra – hát nem tudom, lehet, hogy nem vagyok halálosan éhes, de egy szalámis-zöldpaprikás zsömléért bármit megtennék.

Szóval a megoldáson gondolkodom. Este 7.30 van, ha ilyenkor elindulok befelé a városba, tuti, hogy nem jutok vissza, és egyáltalán az sem biztos, hogy találok még éttermet nyitva. Marad Tashi láma és az ő kisboltja. A boltban lehet kapni valami mini csokit, zacskós levest, chips-et. A túléléshez bármelyik megfelelő. De Tashi láma sehol, a bolt zárva. Várakozó üzemmódba kapcsolok, ami azt jelenti, hogy a bolt előtt ücsörgök és próbálom úgy lecsapni a rám szálló szúnyogokat, hogy a szerzetesek ne vegyék észre, mit csinálok.

8.00 előtt pár perccel Tashi láma érkezik, fején a szokásos vigyor. A kisbolt „ajtaja” és egyben egyik fala, egy négy méter széles, baromi nehéz vasroló, segítek neki felhúzni.

Elégedett arccal nézek rá – na ezt is sikerült megoldani, most már elő a kajákkal – de ő rémülten nyúl felém és a karomnál fogva ránt magához: az üzletben, ahol én emeltem a vasrolót, tőlem fél méterre egy kígyó tekereg. Nem nagy, 30-40 centi, vékony és zöld. Drága Emi néni, bocs, hogy sosem figyeltem az óráidon, mi a fene lehet ez?! Tashi kiált, szerzetesek jönnek. Magyarázzák, hogy vigyázzak nagyon, mert ez egy „veszélyes állat”. Bár az angol biológiai szaknyelvtudásuk még nem teljes, láthatólag jól fel vannak készülve ilyen helyzetekre, villás végű faágakkal felfegyverkezve gyülekeznek.

A következő percek vásári mulatságként is felfoghatók. A srácok a botokkal hajkurásszák a kígyót, aki okosan a polcok között keres fedezéket. Kb. ötvenen vagyunk már, lassan kezdem megsajnálni a kígyót. Valamelyik idióta tanítványom belecsíp egy másik fenekébe, a játék gyorsan terjed, már Tashi láma és én is keressük az áldozatokat, akik háttal állnak a sötétben és rájuk lehet hozni a szívrohamot. A tanítványok nem szívbajosak, mi is kapunk csípést, csiklandozást bőséggel.

Közben a kígyóvadász team is sikerrel jár: az egyik favilla végén ott tekereg a kígyó, majd egy hatalmas lendítés után nagy ívben átrepül a kerítés felett, le az alattunk tátongó szakadékba, egy erdős részre.

Srácok esti meditációra el, én a szobám felé. Közben azon röhögök, hogy kicsi az esélye, de elképzelem, hogy valaki békésen sétálgat az erdőben és egyszer csak a nyakába hullik egy mérges kígyó.

Szobámba visszatérve elkezdem betömködni a réseket az ajtó körül…