Helyzetjelentés – 2

2011 szeptember 5. | Szerző: Fóti Péter |

– Casfadbscgs? (tibeti nyelven)
– Jakpaduk. (~ok)
– Thank you!

A kolostorban egy darab teljes éjszakát töltöttem, reggel hatkor irány a pokharai reptér és 8.3íükor már a jomsomi 12 személyes légcsavaros gépen süketülök meg. Megjegyzem, az elmúlt hét napban nem engedték felszállni a gépet az időjárás miatt. A gép ablakán kinézve a Dhaulgiri fennséges, hóborította csúcsát látom, aztán a gép árnzékát veszem észre egy felhőn : ritka fizikai jelenség, kör alakú szivárvány a gép körül. (a fotó és az összes többi is rawban készült, úgyhogy csak novemberben tudom a szöveg mellé tölteni, de annyit mondhatok megéri várni rájuk) Leszálláskor megcsap a huvos levego, vegulis 2800 meteren vagyunk (kozben atalltam angol billentyuzetre – a vegen, nem csak a fotok es ekezetek fognak hianyozni, hanem minden eltunik, hivhatjuk nirvananak 😛 ) Ez a 4. napja, hogy tuon vagyok es itt azt hiszem, hogy buszke lehetek a teljesitmenyre. Azonban…

Azonban a kovetkezo harom het folyamatos ciganyelet. Egy faluban 1, 2 maximum 3 ejszakat toltunk. Jomsombol kiindulva erintjuk Muktinathot, majd Kagbeni, Chele, Samar, Tzarang es vegul Lo Manthang. Ez a vilagon az egyetlen hely ahol a tibeti buddhista (joreszt szakja) kultura erintetlenul fennamaradt a mindennapokban. Felmaszunk a tibeti platora, gyalog, dzsippen es lovon eljutunk olyan falvakba ahol eloknek eselyuk sincs orvosi ellatasra. Megvizsgalunk 1610 embert (a teljes lakossag 6000 fo). Kb 600 embert vernyomasat mertem meg, neha napkozben seta kozben is szivhangot hallottam. A vegen ket nepali sebeszorvos helikopterrel (alapitvanyi tamogatassal) berepult a teruletre es vegrehajtott osszesen 78 szurkehalyog mutetet. Volt olyan anya, aki mindket szemere vak volt, sok ev utan lathatta ujra lanyait. 

Na es persze olyan is volt amikor a fenebe kivantuk a rankkohogo TBCs es egyeb betegeket (so far egy kis bajon kivul jol vagyok teljesen). Innen folytatom, mennem kell (laptop otthon maradt, biztonsagban)

Haliho!