Mustang – szemműtétek – kezdem a végén

2011 szeptember 23. | Szerző: |

A mustangi három hét alatt három szálon futottak az események, amiket követnem kellett a kamerával. Az első ami a leglátványosabb volt: az egyedülálló mustangi táj. A második az orvos- és segítőcsapat munkája. A harmadik a szerzetesek útjának dokumentálása a kolostortól hazáig, fizikai és érzelmi szinten.

Amit az orvosok csináltak lenyűgöző volt. Az egész expedíció a new york-i Scott Hamilton fejéből pattant ki. Ő már tavaly is szervezett Nepálban egy szemorvosi vizsgálatsort, de akkor a tesztek és a műtétek egyetlen helyen folytak. Történetesen a pokharai Pema Ts’al kolostorban, ahol én is tanítottam. 

Az első „Eye expedition” sikerén felbuzdulva vágott bele az idei tervezésébe. Ismeretlen és sok helyszín. Egyhetes túra, felszereléssel, terepen. Nomád körülmények három hétig. Ezek a fickók elég bevállalósak…

Tőlem nem volt egy nagy szám, hogy csatlakozni akartam: érdekelt, hogy honnan származnak az „én” szerzeteseim, akartam találkozni a családjukkal, úgyhogy mondhatom kapóra jött, az orvoscsapat mustang-i útja. Najó, ez a duma. A valóság az, hogy valami nagyon mély vonzódást éreztem, ahogy először hallottam Mustangról. Tudtam, hogy ott a helyem. Azonnal írtam Scottnak. És bár igaz, hogy Scott válaszát a leghülyébb időpontban kaptam meg, mégsem kellett sokat gondolkodnom, hogy elfogadjam az ajánlatát: ha segítek az orvosok munkájában, ÉS fotósként is tud használni, mehetek. Leírtam neki, hogy tanultam egy évig alapvető nyugati orvoslást plusz két évet alternatív medicinát, és hogy gyakorlatom van az emberekkel való munkában is, mire jött a válasz: csatlakozhatok.

többi történelem :- ))))))))))))))

Ok, olyan nehéz erről írni, mert mi, akik ott voltunk, naponta éltük meg a csodákat: a fennséges tibeti tájat, a tibeti kultúrát a mindennapokban, gyógyultakat, és reményt kapottakat. Láttunk embereket akik szürkehályog műtét után újra láttak, szerzeteseket akik minden erejükkel segítették a munkánkat, apró falvak közösségeit, akik vendégül látták a szomszédos falvakból érkező betegeket.

Az utolsó előtti napon Scottal beszélgettem, miközben mellettünk a nepáli orvost hallgatta 30 ember, akik előző napon estek át sikeres szürkehályog műtéten.  Hullafáradtak voltunk és tudtuk, hogy már nincs több dolgunk, csak ki kell jutnunk a tiltott zónából mielőtt lejár az engedélyünk (Mustang államilag védett történelmi terület). A meghatódástól és a boldogságtól nevettünk és sírtunk. Szinte hihetetlen érzés volt, hogy megcsináltuk. Sikerült egy videót készítenem ahol eleinte nem vette észre, hogy megy a kamera. Nekem „átjön” 🙂 a pillanat hangulata, ahogy észreveszi a kamerát és folytatja a gondolatot. Az, hogy a háttérben meg valaki beleröfög a hangsávba, bizonyítja, hogy tényleg Nepálban vagyunk…

Video: Scott

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!